Védőoltások

- Írta: dr. Jelenik Zsuzsanna, infektológus

Védőoltások

Az emberiség ősi vágya, hogy a természet erői fölé kerekedjen. Ez nemcsak a tűz, a szelek és a vizek megszelídítését jelenti, hanem a betegségek okozóinak megismerését és legyőzéseit. Évezredes megfigyelések, kutatások, a technika fejlődése és sok-sok pénz kellett ahhoz, hogy a Föld számos országa ma már mentes a pestis, a tífusz, a tetanusz, a torokgyík és a gyermekbénulás betegségeitől. A fertőző betegségek kórokozóinak, terjedési módjának és az ellenük való hatásos védekezés eredményeként a világ himlőmentessé vált, és 2000-re talán a járványos gyermekbénulás is a legyőzött betegségek közé fog tartozni.

A si­ke­res küz­de­lem­hez jó és biz­ton­sá­gos ol­tó­a­nya­gok­ra, azok ki­ter­jedt hasz­ná­la­tá­ra van szük­ség. Jár­vá­nyü­gyi fel­mé­ré­sek alap­ján dön­te­nek ar­ról, hogy egy-egy or­szág­ban mi­lyen ol­tá­sok­ra van szük­ség. Éven­ként új ol­tá­si nap­tár ha­tá­roz­za meg ezek be­adá­sá­nak időpont­ját. Az ol­tó­a­nya­go­kat rend­sze­re­sen el­lenőrzik, fej­lesz­tik. Nyil­ván­tart­ják a védőol­tás­sal me­gelőzhető be­teg­sé­gek előfor­du­lá­sát or­szá­gon­ként, és nem­zet­kö­zi­leg is. Ma­gyar­or­szá­gon – né­hány kül­földről be­hur­colt ese­ten kí­vül – nincs dif­té­ria, sza­már­kö­hö­gés, te­ta­nusz, gyer­mek­bé­nu­lás, ka­nya­ró, ró­zsa­himlő és mumpsz. A kör­nyező or­szá­gok­ban ész­lelt jár­vá­nyok nem vesz­é­lyez­te­tik a ma­gyar gyer­me­ke­ket. Ah­hoz, hogy ez a jó jár­vá­nyü­gyi hely­zet meg­ma­rad­jon, jó ol­tó­a­nya­gok­ra, jól szer­ve­zett és el­lenőrzött ol­tá­si rend­szer­re és a szülők együtt­mű­kö­dé­sé­re is szük­ség van.
So­ro­za­tun­kat a kö­te­lező ol­tá­sok is­mer­te­té­sé­vel kezd­jük. Eb­be a cso­port­ba azok az ol­tá­sok tar­toz­nak, ame­lyek a gyer­mek­kor­ban ko­ráb­ban gya­ko­ri fertőzőbe­teg­sé­gek­kel szem­ben nyúj­tot­tak vé­del­met.

Tu­ber­ku­ló­zis

Az egész vi­lá­gon el­ter­jedt be­teg­ség. Az új ese­tek szá­ma egyen­le­te­sen emel­ke­dik. A fertőzést nyál­csep­pek vi­szik át. A be­teg­ség igen vál­to­za­tos, a tü­net­men­tes át­vé­sze­lés, az idült for­ma, és a gyor­san ha­lál­hoz ve­zető kór­kép is le­het­sé­ges. Elsősor­ban a tüdőben, sú­lyos eset­ben az agy­hár­tyán okoz el­vál­to­zást. Gyó­gyí­tá­sa hosszú, hó­na­po­kig tar­tó kom­bi­nált gyógy­sze­rek­kel le­het­sé­ges.

BCG ol­tás (tu­ber­ku­ló­zis el­le­ni ol­tás)

Az ol­tás a tu­ber­ku­ló­zis (gümőkór) me­gelőzé­sét szol­gál­ja. Az ol­tó­a­nyag élő, le­gyen­gí­tett tbc ba­ci­lust tar­tal­maz, ame­lyet az új­szü­lött első nap­ja­i­ban kap­ meg (a bal váll fel­ett a bőr ré­te­gei kö­zé fecs­ken­de­zik be). Az ol­tás he­lyén né­hány hét alatt bor­só­nyi göb­cse ala­kul ki, amely az ese­tek több­sé­gé­ben fel­szí­vó­dik, rit­káb­ban ki­fa­kad, és né­hány hé­ten, hó­na­pon át ned­ve­zik. Né­ha a kör­nyező nyi­rok­cso­mó is meg­duz­zad, eb­ben az eset­ben or­vo­si el­lenőrzés szük­sé­ges. Az ol­tás meg­fo­ga­ná­sát hat hó­na­pos kor­ban el­lenőrzik, 10-11, majd 16-18 éves kor­ban bőrpró­bát (Man­to­ux pró­ba) vé­gez­nek a ba­ci­lus egyik fe­hér­jé­jé­vel. Ha er­re nincs re­ak­ció (ne­ga­tív), az előző ol­tás védőha­tá­sa meg­szűnt, az­az a BCG ol­tást meg kell is­mé­tel­ni.

To­rok­gyík (dif­té­ria)

Nyál­csep­pek­kel ter­jedő be­teg­ség. A bak­té­ri­um a to­rok­ban a man­du­lá­kon ta­pad meg. Vas­kos le­pe­dé­ket hoz lét­re, amely ful­la­dá­sos tü­ne­te­ket vált ki. Ha­lá­los szövődményt a ke­rin­gés­be ju­tott to­xin (mé­reg) okoz, amely szív­meg­ál­lás­hoz ve­zet­het.

Sza­már­kö­hö­gés (per­tusszisz)

Kín­zó kö­hö­gés­sel, hú­zó be­lég­zés­sel já­ró, bak­te­ri­á­lis be­teg­ség. Fi­a­tal cse­csemők is meg­kap­hat­ják, eb­ben a kor­ban a leg­ve­sze­del­me­sebb. Lé­gú­ti és ideg­rend­sze­ri szövődmé­nyek a ha­lál leggya­ko­ribb okai. Idősebb gyer­me­kek a be­teg­sé­get job­ban tű­rik.

Me­rev­görcs (te­ta­nusz)

A te­ta­nusz ba­ci­lus ál­tal ki­vál­tott, igen sú­lyos, ma­gas ha­lá­lo­zá­sú be­teg­ség. A kó­ro­ko­zó rend­sze­rint föld­del szennye­zett se­ben át jut a szer­ve­zet­be. To­xint – ideg­mér­get – ter­mel, amely­nek ha­tá­sá­ra az iz­mok gör­csös ál­la­pot­ba ke­rül­nek. A be­teg­ség új­szü­lött ko­ri for­má­ja, amely a köl­dök fertőzé­sé­nek a kö­vet­kez­mé­nye, kü­lö­nö­sen ma­gas ha­lá­lo­zá­sú, a fej­let­tebb or­szá­gok­ban ma már nem for­dul elő. Nagy a ha­lá­lo­zás az idősko­ri ese­tek­ben is.

Dif­té­ria-per­tusszisz-te­ta­nusz el­le­ni ol­tás (Di-Per-Te/DPT)

A DPT kom­bi­nált ol­tó­a­nyag, amely egy­ide­jű­leg há­rom be­teg­ség el­len vált ki vé­dett­sé­get. Anyai vé­de­lem egyik be­teg­ség el­len sincs, ezért a fi­a­tal cse­csemők is meg­fertőződhet­nek. Az első ol­tást há­rom rész­let­ben há­rom, négy és öt hó­na­pos kor­ban vég­zik, a má­so­dik­ra 3 éves kor­ban, a har­ma­dik ol­tás­ra pe­dig a 6. éle­tév­ben ke­rül sor. A 12 éve­sek új­ra­ol­tá­sa dif­té­ria és te­ta­nusz (Di-Te) össze­té­te­lű ol­tó­a­nyag­gal tör­té­nik. E há­rom be­teg­ség ha­zánk­ban a rend­sze­re­sen vég­zett ol­tá­sok ered­mé­nye­kép­pen úgy­szól­ván tel­je­sen el­tűnt. Te­ta­nusz fertőzés­re gya­nús – pl. föld­del szennye­zett – sé­rü­lé­sek ese­tén em­lé­kez­tető ol­tást ad­nak. Er­re nincs szük­ség ak­kor, ha a DPT ol­tást egy éven be­lül kap­ta a sé­rült. A DPT ol­tást eny­he tü­ne­tek kö­vet­he­tik. He­lyi­leg mér­sé­kelt duz­za­nat, pír és ér­zé­keny­ség ki­a­la­ku­lá­sá­ra le­het szá­mí­ta­ni, a pa­na­szok bo­ro­ga­tás­sal csök­kent­hetők. A láz is ve­le­já­ró­ja az ol­tás­nak, ezt csil­la­pí­ta­ni kell. Sú­lyo­sabb, (ideg­rend­sze­ri) tü­ne­tek igen rit­kák (ol­tá­si szövődmény), fel­lép­tük ese­tén or­vo­si se­gít­sé­get, kell kér­ni.