Az újév nem mindig január 1-jén kezdődött, és ma sem mindenhol kezdődik e napon. Csak azok a kultúrák ünneplik ilyenkor, amelyek a 365 napos naptárat használják. Kr.e. 46-ban Julius Caesar bevezetett egy új kalendáriumot, amely jobban tükrözte felosztásában az évszakok múlását, mint a korábbiak. Január 1-je ekkor lett a naptár első napja, és az első hónap ekkor nyerte el nevét Janus, a kezdet és vég istene után.
December 31-én éjfélkor a rómaiak elképzelték, amint Janus visszanéz az óévre és másik arcával a jövőbe tekint. Ezen az éjszakán szerencsehozó ajándékokat adtak egymásnak, egy idő múltán főként a csonthéjas termések (pl. dió) és a Janus arcával nyomott érme lett a legnépszerűbb ajándék.
A középkorban a keresztények december 25-re, Jézus születésére tették át az újév napját. Később azonban március 25-re változtatták ezt a dátumot, mert ekkor tartották az Angyali Üdvözlet ünnepét. A XVI. században aztán XIII. Gergely pápa felülvizsgálta Caesar kalendáriumát, és visszahelyezte az évkezdés napját január 1-re. Ez utóbbi két naptárban az a közös, hogy mindkettő a Naphoz igazodik: egy év annyi idő benne, amennyire a Földnek szüksége van ahhoz, hogy a Napot körbejárja, s mely alatt az évszakok ugyanazon sorban ismétlődnek.
Néhány kultúrában azonban holdnaptárakat használnak – ebben egy év kevesebb, mint 365 nap, mivel a hónapok a holdfázisokhoz igazodnak. Ilyen például a kínaiak naptárja is: náluk az újév akkor kezdődik, mikor a Nap belép a Vízöntő csillagjegyébe és elérkezik az első holdtölte (ez valamikor január 19. és február 21. között következik be).
Noha nem mindenki tartja ugyanakkor ezt a jeles napot, az minden kultúrára elmondható, hogy hatalmas ünnepléssel és szerencsehozó tárgyakkal lépnek át a régiből az új évbe.
Ókori szokások
Az újévköszöntés a legősibb szokások egyike – a tudósok ismeretei szerint már 4000 évvel ezelőtt, Babilonban is tartották már, igaz, ekkor még (a mai naptár szerinti) március 23-án. Bár a babiloniaknak nem volt naptárjuk, a késő március időszaka mégis logikus választás, ha az újrakezdést kell megünnepelni. Hiszen ilyenkor kel életre újra a természet, nyílnak a virágok – ehhez képest a január elseje teljesen jelentéktelen, nincs se mezőgazdasági, se egyéb jelentősége. A babiloni újévet 11 napon át ünnepelték, és minden napnak megvolt a maga forgatókönyve. Így hát talán nem túlzás azt állítani, hogy a modern kori szilveszter feltehetőleg csak halvány próbálkozás az akkori rendezvényekhez képest.
Forrás: www.goalsguy.com
